A Roxfortban elkezdődött a 2021/2022-es tanév, a diákok még a nyár utóhatásait élvezik, és észre sem veszik, hogy a minisztérium szép lassan árkot váj a különböző vérűek közé. Az iskolában eddig nem látott, titokzatos kinézetű alakok mászkélnak, figyelve mindenkit, nem szalatszva el egy pillanatot sem, a tanárok pedig egyre idegesebbek, és egyre nehezebben viselik, hogy megmondják nekik, hogyan tanítsanak. Érdekel mi lehet a vége, és a diákok mit szólnak a legújabb reformokhoz? Csatlakozz, és vedd ki a részed az ellenállásból, vagy épp érts egyet vele. Csak rajtad áll! | | | | az oldal témájának alapkövéért köszönetet mondunk J. K. Rowling irónőnek, amiért megálmodta ezt a nagyszerű világot, a szereplőkkel és minden apró részletével. A kódokért köszönet a SHINE - onnan is főleg kyli-nek -, a Specto és a Never Utopia lelkes aktivistáinak, illetve Rose Weasley-nek, amiért összerakta az oldalt. A leírások mind saját kútfőből jöttek, a képeket mi is kutattuk, a google, és a pinterest segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna a poison.vert.rpg@gmail.com e-mail címen elértek minket. Jó szórakozást. |
ᄓ poison vert ᄓ
|
|
az avatarkép mérete 210 x 350 pixel. ezt kérjük szem előtt tartani, ehhez igazodni!
|
|
| Szerző | Üzenet |
---|
Cyril Sachiel Daley ► Beadott pergamen : 11
► Kor : 26
Mardekár ~ 6. évfolyam
| Tárgy: cyril sachiel daley Pént. Aug. 29, 2014 11:27 am | |
| kor: tizenhat. ház / évfolyam: mardekár / 6. születési hely, idő: Anglia / London 19/05/2005 vér: aranyvér
becenév: nincsen. foglalkozás: tanuló. pb: Miles McMillan.
| | mumus: magány.
patrónus: holló. egyéb képességek: kitűnően játszik mások idegein. alias: bonfire heart. multik: -. | JÓ TULAJDONSÁG: céltudatos. határozott. ambiciózus. precíz. maximalista. kreatív. kitartó.
ROSSZ TULAJDONSÁG: ignoráns. önfejű. cinikus. türelmetlen. nemtörődöm. autoagresszív. materialista. egocentrikus. CYRIL SACHIEL DALEY CSALÁD
Szülei Sebastian és Claudia Daley, akik sokat várnak el elsőszülött fiuktól. Ambiciózusak és kissé munkamániásak is, ami miatt kevés időt töltenek a gyermekeikkel, de Cyril nem neheztel ezért rájuk, amíg nem akarják teljes mértékben irányítani az életét. Rajtuk kívül van még egy húga, aki szintén mardekáros, és akivel a kapcsolatuk meglepően jónak mondható, annak ellenére, hogy gyakoriak náluk a kisebb-nagyobb konfliktusok a semmi miatt. | KAPCSOLATOK
Alapjában véve emberkerülő, de az emberek is elkerülik őt különböző okok miatt. Ez kicsit el is vette a kedvét a mindenféle kapcsolatoktól, főleg a szerelmektől. Mégis, akadt valaki, aki nagyon vonzza őt magához, méghozzá nem más, mint Albus Severus Potter, a plátói szerelme, akit csak fekete szemeinek pillantása követ a folyosón, mert tudja, kapcsolatukra az esély egyenlő a nullával, vagy még kevesebbel. A másik olyan személy az életében, akit nem üldöz(ne) el maga mellől az Rose Weasley, aki tökéletes ellentéte az ő embergyűlölő realizmusának. Ő az egyetlen, akinek Cyril megengedi, hogy fogdossa a haját és kedvére borzolgassa azt, és bár be nem vallaná, de imádja Rose-t, mert ő mindig fel tudja őt vidítani, még a legrosszabb pillanataiban is. |
There's no turning back Csend. Néma, tehetetlen, fullasztó csend. Az ágyamon heverek, unottan rágcsálva a sastoll pennám végét és bámulom a plafont, mintha csak megihletne ahhoz, hogy végre papírra vessem azt a sok gondolatot, ami megfogalmazódott a fejemben. A fekete notesz ott hevert a fejem mellett a párnán, a mai nap dátumával, de valahogy nem tudtam nekikezdeni az írásnak, annak ellenére, hogy a naplóírás számomra már annyira mindennapos dolog volt, mint másoknak a lélegzés. Még az sem segített, hogy előzőleg mindent szépen mondatokba foglaltam, elterveztem, mit és hogy akarok írni, leültem az íróasztalhoz... És semmi. Már a penna sem úgy állt a kezemben, ahogy kéne. Tehetetlen üresség uralta a gondolataimat, melyek korábban ezernyi képpel voltak tele; képekkel, melyeket senki sem volt hivatalos látni rajtam kívül. Vajon Ő hogy reagálna, ha tudná, mi jár a fejemben, mikor feltűnik a színen? Másik oldalamra fordulok, belebámulva a noteszba, és kedvem lenne visszalapozni pár oldalt, visszamenni az időben, visszaemlékezni arra, ami korábban volt. Ehelyett az Ő arcát próbálom felidézni magamban, pajkosan csillogó szemeit és cinkos mosolyát, könnyed lépteit, dallamos nevetését, sikertelenül. Mintha egyedül csak álmomban láttam volna őt, és ez a kép elszállt volna az első, sápadt, kora hajnali napsugár megjelenésével. Mintha sosem láttam volna őt, csak elképzeltem magamnak, hogy valamivel kitöltsem a mardosó űrt a belsőmben. Órák telnek el, mire végre összeszedem magam és felállok, azzal a céllal, hogy egy hosszú sétával felfrissítsem elgyötört elmém, de mozdulataim még akkor is holdkórosak, egy élőhalott lelkesedésével vonszolom magam a folyosókon, üres tekintetem a padlóba szegezve. Lépcsőn fel, sarkon balra, lépcsőn jobbra. Kacifántos labirintus az út, bár ismerem az iskolát, mint a tenyerem, mégis eltévedek, a lábaim másfelé visznek. Őt keresem. Tudatalattim irányít, vonz Hozzá, mint a mágnes, és én megadom magam neki. Infantilis és ostoba viselkedés a részemről, reménykedni abban, hogy majd szembe jön velem a folyosón, és a megszokott, megvető pillantás helyett a mosolyával ajándékoz majd meg, mintha nem csak egy mardekáros lennék neki a sok közül. Valaki, akit legszívesebben kitörölne az életéből, majd elfelejtené a létezését. Igazából már magam sem emlékszem, mikor engedtem meg neki, hogy így megmérgezze az elmém, de azóta a foglya vagyok, és mint nyitott könyvből, olvashatna belőlem, ha akarna. Elég lenne csak egyetlen egyszer a sorok között olvasnia, elég lenne, ha egyetlen egyszer fenntartaná a szemkontaktust pár másodpercnél tovább, elég lenne, ha... Ha nem vetne meg azért, aki vagyok. Büszkeségem dacolva küzd az elutasítás ellen, mégis, minduntalan falakba ütközöm és tehetetlenül vergődök a láncokban, amiket saját magamra aggattam. - Daley! Eltévedtél? - Felkapom a fejem és sarkon fordulok, egyenest, hogy a végzetemmel nézzek szembe. Vele. Méregzöld íriszei rajtam függnek, egy pillanatra a szemeibe nézek, majd pillantásom lejjebb csúszik, az ajkaira, majd végig nyakának vonalán, majd vissza a szemeire. Nem leplezhetem le magam. - Csak szeretnéd, Potter. - Hiába lenne kedvem őt a falhoz vágni, és olyanokat tenni vele, amikbe még ő is belepirulna, mozdulatlanul állok a helyemen, farkasszemet nézve vele. Másodpercek telnek el, mire föleszmélek és sietősen távozom, megkerülve őt. Leküzdöm a vágyat, hogy hozzá érjek, sőt, úgy sietek el a közeléből, mintha csak égetne a jelenléte, és csak mikor lehiggadok, jó pár órával később jövök rá, hogy elpocsékoltam egy újabb esélyt... És mint az előző néhány napban, most is csak három szó kerül a naplómba. "Felejtsd el Őt." És mint az előző néhány napban, most is csak nevetek azon, mennyire naiv vagyok, ha azt hiszem, ez sikerülni fog. POISON VERT
[You must be registered and logged in to see this image.] | JELSZÓ ; vajsörös bertidrazsé KOR ; xxx TAPASZTALAT ; lassan 8 év @_@ HOGYAN TALÁLTÁL RÁNK ; admin néni irányított ide ő.ő EGYÉB ; lassan írok. keveset írok. lelkesen írok. ja.
|
A hozzászólást Cyril Sachiel Daley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 30, 2014 9:48 am-kor. |
| | |
Rose Weasley ► Beadott pergamen : 11
► Kor : 26
Griffendél ~ 6. évfolyam
| Tárgy: Re: cyril sachiel daley Szomb. Aug. 30, 2014 3:33 am | |
| elfogadva
Komolyan nem értem mi bajod van az előtörténeteiddel, én a helyedben csöndben meghúznám magam, ha ilyet írok, nem pedig panaszkodnék, hogy milyen szar, aztán meg bezsebelném a dicsőséget, hogy de mégis milyen jót írtam. Tudod ám, hogy azért nagyon szeretlek, ugye? És hogy én is ugyanilyen vagyok, ugye? Szaladj, foglalj avit, és avass be a titkodba, hogy tudjak neked végre segíteni, jó? *-* <3
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|