ELLIOTT GREYBACK

Tengermélyen tisztelt miniszter úr!

Bátorkodom önhöz nyílt levélben fordulni, ha már olyan lelkesen terjeszti a liberalizmus eszméit országunkban, s lépten nyomon arról biztosítja a brit varázslóközösség tagjait, hogy bátran álljanak ki az igazuk mellett, nem esik semmi bántódásuk. Mert ugye, ha az ember tisztességes aranyvérű családból származik, jogait semi se sérti ebben az országban. Nyugodtan, jólétben élhet, nevelheti a gyerekeit és azok a bizonyos kapuk sem maradnak zárva előtte. De mi van a többiekkel? Mi a helyzet a félvér anyával, aki egymaga neveli kvibli gyermekét, és éhbérért dolgozik valami lebújban a Zsebpiszok közben? Mi van azokkal a mugliivadékokkal, akik az iskola elvégzése után kitűnő eredményekkel mennek a minisztériumba vagy az ispotályba, és zárt ajtók előtt találják magukat? És akkor itt még nem is tettem említést a perifériára szorított vagy egyenesen üldözött vérfarkasokról.

Ön most azt hiheti, hogy egy újabb pimasz kisfiú vagyok, aki túl sok mindent enged meg magának. Engedje meg, hogy bemutatkozzak röviden, csak amennyire feltétlenül szükséges.

Elliott Greyback vagyok, tizenhat éves, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskola diákja, és úgy mellesleg vérfarkas, amit nyíltan felvállaltam attól a perctől kezdve, hogy ráébredtem, nincs szégyellnivalóm, ahogy Nagy Britannia és a világ összes vérfarkasának sincs szégyellnivalója. Elődei hibáiért megtorolni valakit szűklátókörűségre utal. Származásáért, betegségéért elitélni, üldözni és kiszorítani, ahelyett, hogy segítenénk a társadalomba való beillezkedésüket, egyenesen butaság.

Apám vérfarkas, s habár követett el bűnöket, nem származása miatt tette azokat, hanem, mert egy olyan eszmét követett, amit itt sokan mások is a háború alatt. Ezek az emberek többé-kevésbé meglakoltak vagy most is lakolnak tetteikért. Leszármazottaiknak azonban semmi közük ahhoz, ami ezelőtt több, mint húsz évvel történt.

Hatodik éve járok és élek a Roxfortban. Életemben először itt leltem otthonra, barátokra, megértő társakra. Azelőtt anyámnak egy nyugta sem volt, folyton jártuk a világot, bújdostunk, mert az emberek elítéltek. Itt először éreztem azt, hogy van jövőm. Ezt a fényes jövőt akarja most a minisztérium elvenni tőlem és a többi társamtól, akik fel merték vállani magukat.

Nem vagyunk már a középkorban, ahol a vérfarkasokat rémhistóriák és találgatások övezték. Ma már a tudomány pontosan meg tudja határozni a kór okát, erősségét, és főzetek segítségével az általa okozott kár minimálissá válik. Csak teret kell hagyni, ami a háború után évekig nagyon jól haladt, aztán egyszer csak a minisztérium megvonta  támogatást a százfülé főzet projekttől, mintha szánt szándékkal azt akarnák elérni, hogy a vérfarkasok olyan közveszélyesek legyenek, mint ahogy azt elképzelik.  Ha valaki szólni mer, teszem azt az a maroknyi ember augusztusban a minisztérium épülete előtt. Csendes, visszafogott tüntetésre indultak, most zárt ajtók mögött per indult két barátom ellen is. Közben mindenki hallgat. Azon is meg lennék lepődve, ha ez a levél bekerülne az újságokba.

Tisztelettel, Elliott Greyback
Hétfői Hírverő
2021. szemptember 12.

elfogadva/
elutasítva

Kreatív, csodás fogalmazással, egyszerűen el vagyok ámulva. tényleg, le a kalappal, engem nem könnyű ismeretlenül lenyűgözni, neked mégis sikerült! összeszedett volt, és frappáns, az avialanyodért meg plusz egy piros pont.
Avifoglalás, és nyomás játszani, plüssfarkas.